Sziasztok, Arthur vagyok! Egy fajtiszta 4 éves magyar vizsla. Ezentúl lefogom írni, hogy hogyan telnek a napjaim.
Fél 7-kor ébresztettem anyát, hogy menjünk le sétálni. Miután kirohangáltam magam, haza siettünk, mert Csilla és Ági készülődött, mert mentek az iskolába és még mindenképpen el akartam csípni őket egy üdvözlő puszira. És igen, időben hazaértünk, Csilla is otthon volt még. Megvolt a puszi, most már nyugodtan reggelizhetek. Csilla és Ági is elment itthonról. Anya még velem volt. Annyira nem szeretek egyedül maradni. Elérkezett a a háromnegyed tizenkettő. Anya is elment. És igen, a nem szeretett egyedül lét, de ha nem csal az érzékem akkor Csilla nem sokára jön. De addig mit csináljak? Szokásos módon aludni fogok.
Három óra, de Csilla sehol...Ez nagyon elszomorít, mikor jön már végre!? 5 perc elteltével nyílik a zár, talán Csilla az? Sziaaaaaaaaa!!!!!!!!! Megjött Csilla, egy kis fej simi és ennyi??? -.-" Azért azt hittem, hogy puszi és stb is lesz... =( Éreztem rajta valami szagot, ami néhány napja is feltűnt nekem...Ez egy másik kutyáé? Egy másik kutyát simogatott engem meg le se sz** jó magasról? Jó, oké most benyomom a durcit. Elment kezet mosni, és kijön, kivirult arccal és a szokásos módon Arthurozot! Oda sunnyogtam hozzá. Megpuszilt megölelgetett. Gondoltam hátha kitudom húzni belőle azt is, hogy lemenjünk. De, tévedtem. Bekapcsolta a számítógépet és evett. Én meg egy darabig álltam ott, de semmi. Elmentem lefeküdtem, de nem volt jó, mert nincs mellettem egy ember se. Úgyhogy kénytelen voltam átmenni vissza Csillához. Ő neki állt tanulni. És ismét nyílik a zár. Vajon ki az? És belép az ajtón apa. Na én máris jobban éreztem magam, kitrappoltam a konyhába és örömködtem apának. Kaptam tőle fej simit és puszit is. Aztán Csilla felállt az asztaltól helyére apa ült. Na szép kis család...Az az átkozott elektronikus szerkezet...Ő tud olyan hűséges lenni mint én? Nem hiszem. Ő tud puszit adni? Nem hiszem. Mit lehet benne annyira szeretni? Fogalmam sincs. Csilla segített felülni Ági szobájában lévő székre miről nagyon szép a kilátás az utcára. Ott ültem egy darabig. Közben Csilla valami könyvet tanult. Meguntam lejöttem. Lefeküdtem a földre, de Csilla nem hagyott békén, aztán oda mentem apához, hogy hátha eljön a számítógéptől. Az akció sikertelenül végződött. Csilla játszott velem. Aztán már kezdtem éhes lenni, szóltam apának, hogy idő van. Apa adott enni, ettem és megtöröltem a szám. Jeleztem, hogy le kéne mennem, de semmi válasz vagy reakció rá. Nyílik a zár...Na vajon ki az megint? Megjött Ágiiiii!!! Aztán ő evett, és megint azt az elektronikus eszközt birizgálták. Végre én. Öltöztek és menyünk le. Ágival én másik irányba mentem, addig Csilla elment valahova. Elintéztem a dolgom és vissza felé valami jön ott, vagyis inkább fut felénk. Ez Csilla! Visszajött! 30 s üdvözlés. És irány fel. Felérkeztünk. Már csak egy valaki van hátra. Anya jöhet már csak haza, én most az egyik játékom rágom, olyan finom.
Ennyi lett volna a napom!
Sziasztok, Arthur!!!!
